Szeptemberi szerelem az örvényesi malomnál
Szeptember utolsó keddjén a balatoni nyár hivalkodó színei, a strandok lármája, a napernyők tarkabarka sokasága és a part menti büfék nyüzsgése lassan visszahúzódott az emlékezetbe. A tó szelíd, helyenként ezüstösen csillogó víztükre fölött vékony páraréteg lebegett, a túlpart dombjai pedig úgy rajzolódtak ki a reggeli fényben, mintha valaki puha grafitceruzával húzta volna meg a körvonalaikat. A szeptember végi nap még bőkezűen osztogatta a meleget, de a fák árnyékában, a szőlőhegyek északi oldalán és a régi kőkerítések tövében már ott bujkált az ősz hűvössége. Az M7-es autópályán mindebből egyelőre keveset lehetett érzékelni. Érdi András a külső sávban vezetett, a sebességtartó automatika százhúszat mutatott, az autó hangszóróiból pedig Céline Dion egyik lemeze szólt halkan. A francia és angol nyelvű dalok egymást váltották, az énekesnő különös, egyszerre erőteljes és törékeny hangja betöltötte az utasteret. András időnként az ujjával dobolt a kormányon, Eszter pedig az ablakon kifel...